Csongrádi délelőtt
Önarckép |
Reggel megettük szinte az összes hozott kaját és összepakoltuk a cuccunkat. Elindultunk Csongrád Belvárosa felé, ahol a régi településmag található. A régi vályogfalú és nádtetős házak között sokáig nézelődtünk. Ezeknek a házaknak az alapjai és falai 2-300 évesek lehetnek. A legtöbb házban laknak, de van olyan is, amit szállásként ki lehet bérelni.
Nádtetős régi ház |
Csongrádi városháza |
A biciklizés azért jó, mert az
emberek szívesebben állnak szóba a biciklissel, mintha autóból kiszállva
nézelődnénk. Néha mesélnek is valamit a helyről, ahol élnek. A főtéren a
Nagyboldogasszony-templom előtt találkoztunk Papp János bácsival. Mivel a
miséig még volt idő, ezért szívesen beszélt nekünk a barokk templomról, amelyet 1769-ben
szenteltek fel. A főoltár mögötti kép Tiziano Assuntájának másolata, Mária
mennybemenetelét ábrázolja.
A kristálycsillár és Mária mennybemenetele |
A templom egyik ékessége a kalandos életű kristálycsillár. Eredetileg három csillár volt, de II. világháború után az akkori plébános eladta őket. 2007-ben egy vállalkozó csináltatott egy ugyanolyan csillárt, mint amelyek eredetileg lógtak a plafonról. 2013-ban a történelem majdnem megismételte önmagát, mivel a pap egy szegedi plébániának akarta eladni. Arra hivatkozott, hogy a csillár súlyát nem bírja el a plafon. Néhány repedés és hulló vakolat miatt leszereltette, de szerencsére elpasszolni nem sikerült. 2015-ben az új pap visszarakatta, a padláson alakítottak ki tartószerkezetet a 280 kilós világítótestnek. Végül a károgóknak lett igazuk és a kristálycsillár leesett... Nem magától, épp igazítani szerettek volna rajta és valamit elrontottak. Miután megjavították visszakerült a helyére, kapott világítást és azóta is a templom fő dísze.
Az 1910-es Rieger-féle orgona - gyönyörű hangja van, azt írják |
A szószék |
Csongrád tapintható formában - az oszlop, ami tartja, üvegbeton, éjjel megvilágítják és akkor átlátszik |
Indulás előtt még megálltunk a Kiskunfélegyházi pékség üzleténél a templomtól nem messze, a reggeli kevésnek bizonyult. Szerencsére kávét is főztek. Nagyon jól bereggeliztem a szilvástáskával, friss volt és ropogós. Még egy utolsó pillantást vetettünk a Batsányi János Gimnázium magyaros szecessziós stílusú épületére és most már tényleg Szeged fele vettük az irányt. Legalábbis azt hittük...
Felgyői kitérő
Csongrádtól Felgyőig bicikliút
vezet. Felgyő előtt oldalt vált, ebbe bele is zavarodtunk, úgy látszott, bemegy
a faluba, de az út megy egyenesen, tábla nincs... Mentünk egyenesen. Nem volt
semmi gyanús, az aszfalt minősége is jobb lett 2 km után. Aztán vége lett, az
út egy mezőgazdasági cég telephelyéhez vitt. Visszafordultunk, jót nevettünk és
elhatároztuk, hogy néha elővesszük a térképet... Itthon az utcaképet nézegetve
láttam, hogy van tábla az autósoknak, csak a sok zöld bokor miatt nem vettük
észre, a bicikli utat pedig távolabb vezették az úttól. Legközelebb több kávét
iszunk. A megtett távot Szegedig ez a kitérő 12 km-rel növelte.
Kilátás a kocsmából Ópusztaszeren |
Csanytelek és Ópusztaszer
Csanytelek meglepően hosszú falu,
meglepő emelkedőkkel és kacskaringós útvonallal. Azt hittem, valami tévedés
történt és nagyon eltévedtünk, már nem is az Alföldön vagyunk...Valószínűleg a
meleg és a cuccokkal megterhelt bicikli miatt tűnt minden pici felfele menet
soknak. A víz szépen fogyott, elértük Baksot. Oda szerencsére nem megy be az
út, épp nem lett volna kedvem még egy hosszú falun átvergődni.
Ópusztaszeren megálltunk a
körforgalom utáni kocsmában, mert úgy
éreztük, hogy ideje egy komolyabb hidratációnak. Hideg csapolt sört ittunk, ami
visszaadta az erőnket. A kulacsokat feltöltöttük vízzel, aztán mentünk
tovább...