2016. június 30., csütörtök

Biciklitúra a Körös-torokhoz - 2. nap

Csongrádi délelőtt

Csongrád Belvárosa tükörből két biciklissel
Önarckép

Reggel megettük szinte az összes hozott kaját és összepakoltuk a cuccunkat. Elindultunk Csongrád Belvárosa felé, ahol a régi településmag található. A régi vályogfalú és nádtetős házak között sokáig nézelődtünk. Ezeknek a házaknak az alapjai és falai 2-300 évesek lehetnek. A legtöbb házban laknak, de van olyan is, amit szállásként ki lehet bérelni.


Csongrádi nádtetős, vályogfalú régi ház a Belvárosban
Nádtetős régi ház

Csongrádi városháza

A biciklizés azért jó, mert az emberek szívesebben állnak szóba a biciklissel, mintha autóból kiszállva nézelődnénk. Néha mesélnek is valamit a helyről, ahol élnek. A főtéren a Nagyboldogasszony-templom előtt találkoztunk Papp János bácsival. Mivel a miséig még volt idő, ezért szívesen beszélt nekünk a  barokk templomról, amelyet 1769-ben szenteltek fel. A főoltár mögötti kép Tiziano Assuntájának másolata, Mária mennybemenetelét ábrázolja.


A csongrádi Nagyboldogasszony-templom kristálycsillára és Tiziano Assunta másolata
A kristálycsillár és Mária mennybemenetele

A templom egyik ékessége a kalandos életű kristálycsillár. Eredetileg három csillár volt, de II. világháború után az akkori plébános eladta őket. 2007-ben egy vállalkozó csináltatott egy ugyanolyan csillárt, mint amelyek eredetileg lógtak a plafonról. 2013-ban a történelem majdnem megismételte önmagát, mivel a pap egy szegedi  plébániának akarta eladni. Arra hivatkozott, hogy a csillár súlyát nem bírja el a plafon. Néhány repedés és hulló vakolat miatt leszereltette, de szerencsére elpasszolni nem sikerült. 2015-ben az új pap visszarakatta, a padláson alakítottak ki tartószerkezetet a 280 kilós világítótestnek. Végül a károgóknak lett igazuk és a kristálycsillár leesett... Nem magától, épp igazítani szerettek volna rajta és valamit elrontottak. Miután megjavították visszakerült a helyére, kapott világítást és azóta is a templom fő dísze.


Rieger-féle orgona 1910-ből a csongrádi Nagyboldogasszony templomban
Az 1910-es Rieger-féle orgona - gyönyörű hangja van, azt írják

A csongrádi Nagyboldogasszony-templom szószéke
A szószék

Csonrád főtere tapintható formában a vakok és gyengénlátók számára
Csongrád tapintható formában - az oszlop, ami tartja, üvegbeton, éjjel megvilágítják és akkor átlátszik 

Indulás előtt még megálltunk a Kiskunfélegyházi pékség üzleténél a templomtól nem messze, a reggeli kevésnek bizonyult. Szerencsére kávét is főztek. Nagyon jól bereggeliztem a szilvástáskával, friss volt és ropogós. Még egy utolsó pillantást vetettünk a Batsányi János Gimnázium magyaros szecessziós stílusú épületére és most már tényleg Szeged fele vettük az irányt. Legalábbis azt hittük...

Felgyői kitérő

Csongrádtól Felgyőig bicikliút vezet. Felgyő előtt oldalt vált, ebbe bele is zavarodtunk, úgy látszott, bemegy a faluba, de az út megy egyenesen, tábla nincs... Mentünk egyenesen. Nem volt semmi gyanús, az aszfalt minősége is jobb lett 2 km után. Aztán vége lett, az út egy mezőgazdasági cég telephelyéhez vitt. Visszafordultunk, jót nevettünk és elhatároztuk, hogy néha elővesszük a térképet... Itthon az utcaképet nézegetve láttam, hogy van tábla az autósoknak, csak a sok zöld bokor miatt nem vettük észre, a bicikli utat pedig távolabb vezették az úttól. Legközelebb több kávét iszunk. A megtett távot Szegedig ez a kitérő 12 km-rel növelte.


Ópusztaszeri műemlék
Kilátás a kocsmából Ópusztaszeren


Csanytelek és Ópusztaszer

Csanytelek meglepően hosszú falu, meglepő emelkedőkkel és kacskaringós útvonallal. Azt hittem, valami tévedés történt és nagyon eltévedtünk, már nem is az Alföldön vagyunk...Valószínűleg a meleg és a cuccokkal megterhelt bicikli miatt tűnt minden pici felfele menet soknak. A víz szépen fogyott, elértük Baksot. Oda szerencsére nem megy be az út, épp nem lett volna kedvem még egy hosszú falun átvergődni.
Ópusztaszeren megálltunk a körforgalom utáni kocsmában, mert  úgy éreztük, hogy ideje egy komolyabb hidratációnak. Hideg csapolt sört ittunk, ami visszaadta az erőnket. A kulacsokat feltöltöttük vízzel, aztán mentünk tovább...

Ahogy haladtunk Sándorfalva fele némi csepegés indult meg az égből. Nem sok, valójában egy kézen meg lehetett volna számolni a cseppeket. Az ég felhős lett, Sándorfalva után látszott, hogy vihar közelít, így belehúztunk. Mire megjött a vihar, mindenki hazaért. Időzíteni is tudni kell.


Aranyló búzamező

2016. június 23., csütörtök

Biciklitúra a Körös-torokhoz - 1. nap

A hétvégén nem jutottunk el a Zarándi-hegységbe autós probléma miatt. Nem sokat szomorkodtunk, inkább biciklire pattantunk szombaton és nekivágtunk a régóta tervezett csongrádi túrának.  Akár egy nap alatt is meg lehetett volna csinálni a nagyjából 140 km-es túrát, de kétnaposra tervezve maradt bőven idő strandolni és körülnézni a városban.

Nagyjából 70 km volt



Hódmezővásárhelyi ebéd: Kispiac

Szombaton 10 körül indultunk. Nem a legideálisabb, jobb lett volna korábban útra kelni, de győzött a hétvégi lustaság. A tempó nem volt óriási a cuccokkal, dél körül futottunk be Vásárhelyre. Úgy döntöttünk, ideje enni és a Kispiachoz nem kellett nagy kitérőt tenni, mivel a főtér közelében van.


A kispiac étterem homlokzata Hódmezővásárhelyen
Lusta fotós ülve fotóz a teraszról

A Kispiac a környék legjobb étterme. Friss, helyi alapanyagokat használnak fel, az étlapja a szezonnak megfelelően változik. Színes székek, friss hozzávalókról készült képek, borhoz kapcsolódó dekoráció teszi hangulatossá és barátságossá a helyet. Mi inkább a teraszra ültünk ki, mert szeretünk rálátni a biciklikre, ha fel vannak málházva. Örültünk, hogy az étterem előtt van biciklitároló, így nem kellett keresgélni vagy valami lehetetlen helyre támasztani a bicikliket.
Csak levest ettünk, mert ha főételt is eszünk, akkor nem megyünk sehova, hanem kidőlünk... A chilis-gyömbéres thai csirkelevest választottam. Nekem tetszett, hogy csak enyhén csípős, a zöldség tökéletes, roppanós, nem főzték agyon. A csirkehús fűszeres és puha volt, de igazán rakhattak volna bele több húst. Frissítőnek házi gyömbérszörpöt ittam. A szörpjeik nagyon finomak, lehet választani levendula, zsálya vagy málna ízűt is. 


Gólyacsalád gólyafészekben a tűző napon egy lámpaoszlop tetején Hódmezővásárhelyen
Hódmezővásárhelyi gólyák - őket is megviselte a meleg


Tovább Mindszentre

A Kispiacból jóllakva (de nem teletömve) indultunk tovább Mártély fele. Nem álltunk meg körülnézni, viszonylag gyakran tekerünk el oda, inkább mentünk tovább Mindszent fele. 3 km-en keresztül a bicikliút a töltés tetején vezet. Innen jól belátni a környéket, így kicsit el tudtuk felejteni, hogy nagyon meleg van és tűz a nap. A töltés után sem volt árnyék, így a víz elfogyott a kulacsokból. Mindszent főterén előbb pihentünk kicsit, aztán egy boltban vettünk vizet és feltöltöttük a kulacsokat.

Őz bújik a búzamező közepén
Őz - azt hiszi, nem vesszük észre :D


Szegvár - a bicikliút rémes...

Szegvárra kissé rázós aszfalton tekertünk, de a faluban se lett jobb a helyzet. Sose értettem, hogy miért kell térkővel burkolni a biciklizésre szánt utakat településen belül. Szegváron ráadásul kevés a hely, a buszmegállót csak úgy tudták elhelyezni, hogy nagyon leszűkítették az osztott gyalog - és kerékpárutat. Gondolom, ez inkább akkor lehet problémás, ha a buszról leszállnak az emberek és épp biciklis jön. Szerencsére falvakban nem szokott olyan őrült nagy forgalom lenni, mint városban. Autót se nagyon láttunk, ezért inkább kimentünk az aszfaltra, az kevésbé rázós. 


Szegvári bicikliút szűkület és buszmegálló
Klausztrofóbia - gondolom, nem volt jobb ötletük a helyhiányra


Szegvári ház padlása faragott díszekkel
Szegváron szép házak vannak


Szentest elkerültük, irány a strand!

Szentes előtt az elkerülőre keveredtünk fel, így a városkába most nem mentünk be. Unalmas volt, de legalább hamarabb értünk a Körös-torokhoz. A híd előtt és után is a töltésen vezetett a bicikliút, külön az autóktól. A kempinget kis kérdezősködés után könnyen megtaláltuk a csongrádi nyaralóövezetben. Térkép és GPS telefonon lett volna, de valahogy nem az igazi, ha csak rájuk hagyatkozunk.
A kempingben lepakoltuk a cuccot, aztán mentünk a Tiszához pancsolni. A magas vízállás miatt a homokos strand füves lett, de annyi baj legyen, víz van, lehet hűsölni. Kis úszkálás és pihenés után éhes lettem, így elmentünk megnézni, hogy mit lehet enni. Tipikus strand kajákból lehetett választani, végül óriási lángost ettem fokhagymával, tejföllel, sajttal és sört ittam hozzá. Nem a legegészségesebb étel, de lángos nélkül valahogy nem az igazi a strandolás. A lángosos mögött kilátó van, fel is másztunk a lépcsőkön körülnézni. Jó kilátás nyílt Csongrádra, a Tiszára és a Körös-torokra, a cikázó fecskék pedig érdekes látványt nyújtottak.

Körös-torok, ahol a Körös a Tiszába folyik
Körös-torok


Este nehéz volt elaludni, mert a szomszédban valami hangos buli volt. Reggel persze indulni kellett, akkor mi zajongtunk, dehát ilyen a kemping élet... Mielőtt Szeged fele vettük az irányt, megnéztük Csongrádot. Erről a következő posztban mesélek.


Szentes előtt egy rádió torony búzamezővel
Valahol Szentes előtt



2016. június 14., kedd

Kedvenc falum a környéken: Kübekháza

Kübekháza Szegedtől kb. 15 km-re fekszik a román és a szerb határ közelében. Szép, takaros falu, én nagyon szeretem. A legrövidebb út Szegedről Szőregen keresztül vezet Kübekházára, de most, hogy a Deszk Klárafalva bicikliutat befejezték arról is megközelíthetjük a falut.




Kübekháza helységnév táblája és üdvözlő dekorációja
Elbújtam... Vagy mégse? 


Néhány tény Kübekházáról

  • Kübekházát 1844-ben alapították, dohánykertészetet akartak létrehozni ezen a területen. A nevét Friedrich Freiherr Kübeck von Kübauról kapta, aki elindította a telepítési folyamatot. Ő az osztrák udvari kamara elnöke volt. 1851-ben német családok költöztek a településre. Kübekháza németül Kübeckhausen, a falu végén így is ki van írva neve. 
  • A XIX. század nem volt kegyes Kübekházával. Négyszer tört ki kolerajárvány, többször belvíz sújtotta a környékbeli földeket, tönkretéve a termést. A kolera olyan súlyos csapás volt, hogy máig él a falusiak emlékezetében. Legalábbis nagyanyám még meg tudta mutatni, hogy hol temették el a járvány áldozatait.
  • A falu határában találkozik a magyar, román és szerb határ. Itt áll a hármashatárkő. Május utolsó hétvégéjén tartják a kübekházi falunapot, ekkor ideiglenesen megnyitják a határt. Ilyenkor kerülő nélkül át lehet menni Óbébára és Majdanra.
  • Kübekháza az egyetlen település Magyarországon, ahol a házszámok egymást követik, nem kezdődik újra a számozás az utca elején. 1-től 589-ig tart a számozás. Nem tudom, hogy ez könnyebbé teszi-e a postás dolgát...
  • Nekem nagyon tetszenek a sváb eklektikus stílusú és a magyar napsugaras házak, szeretek csakúgy fel-alá biciklizni. A főtéren a templom és a park körül fut az út.


A kübekházi templom tornya egy nyári délután
A templomtorony - messziről is látszik


Út Kübekházára

Szegedről leggyorsabban Szőregen át tekerhetünk Kübekházára. Az út eléggé rázós, de azért tűrhető. Tavasszal virágzó kökénybokrok szegélyezik néhány helyen az utat, nyáron az útszéli fák adnak árnyékot, valamint a két nagy kanyar után van egy kis erdő. Azon a szakaszon mindig hűvösebb van kicsit, jól szokott esni.


Kübekházi út kátyúkkal és fákkal szegélyezve
Nem érdemes nagyon a szélén tekerni...

A 43-as úton is mehetünk Deszk, majd Klárafalva felé. Deszkig a bicikliút rázós és keskeny, de utána jobb lesz. Klárafalva és Kübekháza között jó minőségű aszfalton suhanhatunk, jókat lehet száguldozni. További előnye, hogy alacsony a forgalom, leginkább más bringásokkal találkozhatunk. Gyakran látni magasban keringő ragadozó madarakat, rohanó nyulakat és őzeket.

Kübekházi megálló

A falu körforgalma után a főtér fele tekerve jobbra található a Hársfa Söröző. Kellemes falusi kocsma, barátságos vendégekkel és társasággal. Van terasz is, de benn is elfogyaszthatjuk jól megérdemelt sörünket vagy kávénkat. Gyümölcsleveket, szénszavas üdítőket is kérhetünk. Jó hely arra, hogy akár egy egész délutánt elücsörögjünk, de azért némi mozgást is vigyünk a programba a kübekházi tekeréssel.


Kübekházi Hársfa Söröző pultja és sör az asztalon
Kocsmai csendélet


2016. június 5., vasárnap

Legyező és a szárazon megúszott szegedi vihar

Ez a körtúra  térképen egy legyezőre hasonlít... Szerintem.  Az egyik nagy előnye, hogy ha valamiért mégse szeretnénk végigcsinálni a kb. 70 km-es tekerést, akkor három helyen is megszakíthatjuk a túrát és visszamehetünk Szegedre. Vissza lehet fordulni Mórahalomtól, Zákányszéktől, Bordánytól és Zsombótól. Vannak bicikliúton megtehető szakaszok, de nagyrészt úton kell kerékpározni.





Mórahalom - bivalyok és rétes

Szegedről Szentmihályon és Röszkén keresztül vezet az út Mórahalomra. Az M5-ös autópálya felett átívelő híd lábától bicikliúton tekerhetünk, bár ha már arra járunk, akkor érdemes a bivalyokat is megnézni. Mi mindig megállunk meglesni, hogy mi a helyzet velük. Tegnap mocsaras madárparadicsom fogadott minket, láttunk hattyúkat, kócsagot, kárókatonát, pici madárkákat és nagyokat.

Hattyúcsalád a maróhalmi bivalyrezervátum mocsaras területén
Hattyúcsalád

Bivalyok kérődznek a mórahalmi bivalyrezervátum területén
Kérődző bivalyok

A bicikliút a bivalyrezervátum után nem sokkal elválik az úttól és tanyák és festői virágos mezők között. Lila, piros, sárga színek tarkállanak. Pipacsot, szarkalábat és ökörfarkkórót biztos, hogy láttam. Ami ezt az idilli hangulatot kicsit elrontotta az Szeged feletti fekete felhő volt. Mórahalomig akartunk eljutni és eldönteni, hogy továbbmegyünk, visszafordulunk vagy megállunk.
Mórahalmon szomorúan vettük tudomásul, hogy bezárt a kávézó, amelyet emlegettem a szerbiai posztban. A következő sarkon tértünk be a 4-es vendéglőbe. A hely retró hangulatú, olyan, mintha visszautaztunk volna a '80-as évekbe. Néhány hasonló hangulatú hellyel ellentétben itt törődtek a karbantartással és a takarítással, szívesen elücsörögtünk volna itt, ha beáll a rossz idő. Kávét, cappuccinót és sört kértünk, a kávé hozta a kötelező szintet.





Cappuccino sok tejhabbal rétegesen és kockacukorral, háttérben biciklis sisak
Sok tejhab, nagyon szeretem

A sör után kidugtuk az orrunkat és figyeltük a felhők vonulását. Úgy láttuk, hogy nem lesz gond, ezért útra keltünk. Nem jutottunk messzire... A Rétesház csábító táblákat helyezett el a bicikliút mellett. Úgy döntöttem, éhes vagyok és nekem rétes kell. Nagyon sokféle rétest lehet kapni és nagyon finomak. Ha nem raktak volna ki táblát, akkor elég lett volna az orromat követnem. 





Tovább Sándorfalva felé

A rétes után újult erővel vágtunk neki a tekerésnek. Néha Szeged fele nézelődtünk, de nem lett szebb az ég alja. Egyáltalán nem tűnt jó ötletnek Szeged felé fordulni. Néha megálltunk radarképet nézni. Erre csak nemrég szoktunk rá, a technika áldása... vagy átka. Zsombóig egész jó tempóban haladtunk, de végül nem mentünk be vörös sörért a kocsmába. A levegő lehűlt, a sör csak még jobban hűtött volna.


Barackfák  Zákányszék környékén földúttal
Barackfák valahol Zákányszék környékén

Szatymaz után néhány csepp esőt kaptunk a fejünkre, tényleg csak annyit, hogy két kezünkön meg tudjuk számolni a cseppeket. Ettől függetlenül Sándorfalva közepén betértünk a 100 éves cukrászdába egy sütire, ha már a sörözés kimaradt. Az áfonyás joghurtos tortaszelet nagyon finom volt.

Aszfaltút felezővonallal és két oldalt erdővel
Leginkább ilyen száraz úton tekertünk

Vissza Szegedre


Sándorfalva után egyre vizesebb lett az út, szaporodtak a tócsák. Szerencsére akkorák nem voltak, hogy lecsapjanak minket az autók. Szegedre beérve látszott, hogy komoly mennyiségű eső esett és jól jártunk, hogy nem fordultak vissza Szegedre hamarabb. Odafigyeléssel és szerencsével meg lehet úszni a biciklizést szárazon rossz időben is.


Pongyola pitypang termése


Real Time Analytics