2016. június 30., csütörtök

Biciklitúra a Körös-torokhoz - 2. nap

Csongrádi délelőtt

Csongrád Belvárosa tükörből két biciklissel
Önarckép

Reggel megettük szinte az összes hozott kaját és összepakoltuk a cuccunkat. Elindultunk Csongrád Belvárosa felé, ahol a régi településmag található. A régi vályogfalú és nádtetős házak között sokáig nézelődtünk. Ezeknek a házaknak az alapjai és falai 2-300 évesek lehetnek. A legtöbb házban laknak, de van olyan is, amit szállásként ki lehet bérelni.


Csongrádi nádtetős, vályogfalú régi ház a Belvárosban
Nádtetős régi ház

Csongrádi városháza

A biciklizés azért jó, mert az emberek szívesebben állnak szóba a biciklissel, mintha autóból kiszállva nézelődnénk. Néha mesélnek is valamit a helyről, ahol élnek. A főtéren a Nagyboldogasszony-templom előtt találkoztunk Papp János bácsival. Mivel a miséig még volt idő, ezért szívesen beszélt nekünk a  barokk templomról, amelyet 1769-ben szenteltek fel. A főoltár mögötti kép Tiziano Assuntájának másolata, Mária mennybemenetelét ábrázolja.


A csongrádi Nagyboldogasszony-templom kristálycsillára és Tiziano Assunta másolata
A kristálycsillár és Mária mennybemenetele

A templom egyik ékessége a kalandos életű kristálycsillár. Eredetileg három csillár volt, de II. világháború után az akkori plébános eladta őket. 2007-ben egy vállalkozó csináltatott egy ugyanolyan csillárt, mint amelyek eredetileg lógtak a plafonról. 2013-ban a történelem majdnem megismételte önmagát, mivel a pap egy szegedi  plébániának akarta eladni. Arra hivatkozott, hogy a csillár súlyát nem bírja el a plafon. Néhány repedés és hulló vakolat miatt leszereltette, de szerencsére elpasszolni nem sikerült. 2015-ben az új pap visszarakatta, a padláson alakítottak ki tartószerkezetet a 280 kilós világítótestnek. Végül a károgóknak lett igazuk és a kristálycsillár leesett... Nem magától, épp igazítani szerettek volna rajta és valamit elrontottak. Miután megjavították visszakerült a helyére, kapott világítást és azóta is a templom fő dísze.


Rieger-féle orgona 1910-ből a csongrádi Nagyboldogasszony templomban
Az 1910-es Rieger-féle orgona - gyönyörű hangja van, azt írják

A csongrádi Nagyboldogasszony-templom szószéke
A szószék

Csonrád főtere tapintható formában a vakok és gyengénlátók számára
Csongrád tapintható formában - az oszlop, ami tartja, üvegbeton, éjjel megvilágítják és akkor átlátszik 

Indulás előtt még megálltunk a Kiskunfélegyházi pékség üzleténél a templomtól nem messze, a reggeli kevésnek bizonyult. Szerencsére kávét is főztek. Nagyon jól bereggeliztem a szilvástáskával, friss volt és ropogós. Még egy utolsó pillantást vetettünk a Batsányi János Gimnázium magyaros szecessziós stílusú épületére és most már tényleg Szeged fele vettük az irányt. Legalábbis azt hittük...

Felgyői kitérő

Csongrádtól Felgyőig bicikliút vezet. Felgyő előtt oldalt vált, ebbe bele is zavarodtunk, úgy látszott, bemegy a faluba, de az út megy egyenesen, tábla nincs... Mentünk egyenesen. Nem volt semmi gyanús, az aszfalt minősége is jobb lett 2 km után. Aztán vége lett, az út egy mezőgazdasági cég telephelyéhez vitt. Visszafordultunk, jót nevettünk és elhatároztuk, hogy néha elővesszük a térképet... Itthon az utcaképet nézegetve láttam, hogy van tábla az autósoknak, csak a sok zöld bokor miatt nem vettük észre, a bicikli utat pedig távolabb vezették az úttól. Legközelebb több kávét iszunk. A megtett távot Szegedig ez a kitérő 12 km-rel növelte.


Ópusztaszeri műemlék
Kilátás a kocsmából Ópusztaszeren


Csanytelek és Ópusztaszer

Csanytelek meglepően hosszú falu, meglepő emelkedőkkel és kacskaringós útvonallal. Azt hittem, valami tévedés történt és nagyon eltévedtünk, már nem is az Alföldön vagyunk...Valószínűleg a meleg és a cuccokkal megterhelt bicikli miatt tűnt minden pici felfele menet soknak. A víz szépen fogyott, elértük Baksot. Oda szerencsére nem megy be az út, épp nem lett volna kedvem még egy hosszú falun átvergődni.
Ópusztaszeren megálltunk a körforgalom utáni kocsmában, mert  úgy éreztük, hogy ideje egy komolyabb hidratációnak. Hideg csapolt sört ittunk, ami visszaadta az erőnket. A kulacsokat feltöltöttük vízzel, aztán mentünk tovább...

Ahogy haladtunk Sándorfalva fele némi csepegés indult meg az égből. Nem sok, valójában egy kézen meg lehetett volna számolni a cseppeket. Az ég felhős lett, Sándorfalva után látszott, hogy vihar közelít, így belehúztunk. Mire megjött a vihar, mindenki hazaért. Időzíteni is tudni kell.


Aranyló búzamező

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Real Time Analytics