2021. június 11., péntek

Két napos kör az Alföldön

 Pünkösdkor a változékony idő ellenére útra keltünk, hogy végre nagyobbar tekerjünk. Mostanában csak a szokásos kis köröket róttuk edzésképp, aztán úgy éreztük, ideje nagyobbat menni, akár kinn is lehetne aludni...

Merre menjünk?

A térképet nézegetve sok opció felmerült, végül  a Kardoskút-Tótkomlós irány tetszett meg. Rég nem voltunk arra. Titkos remény volt, hogy a tótkomlósi K2 még működik... Az időjárás jelentés jónak tűnt, nem lesz eső... El is indultunk szombat reggel.

Kényszerpihenő Hódmezővásárhelyen

Boldogan tekertünk a napfényben, kicsit felhős volt az ég. Algyőig sütött a nap, aztán elkezdett bujkálni. A benzinkútnál megálltunk kávézni, akkor vettük észre, hogy csúnyul az idő. Gyorsan megnéztem, hány kocsma akad az útvonalon... Szerencsére akadt néhány Vásárhelyen, meg is céloztuk az egyiket, ami a város túlfelén van, hátha elérjük az eső előtt. Éppen elértük az egyik helyet, amikor elkezdett esni. Körülbelül 2 órás ücsörgés következett, mert ha elázik a cuccunk, akkor egynapos túra lesz csak... 

Kocsmai pihenő


Csomorkányi templomrom

Az egyik célunk a csomorkányi templomrom megtekintése volt. Kicsit csepergő esőben indultunk tovább, de amint elállt, nagyon meleg és párás lett a levegő.  

A templomromhoz vezető út átverős. Aszfalt van az elején, de aztán dagonyába megy át. Nagynehezen leginkább a bicikliket tolva tudtunk haladni. Végül odaértünk az emlékmű, kilátó, rom hármasához. 

Emlékmű


Csomorkány település a 16. században, a török hódoltság alatt pusztult el. Egyedül a templomrom maradt meg. Ez a hely az Árpád-kortól lakott volt, így gazdag régészeti lelőhely. A már kiszáradt Cirják-ér biztosította a vízellátását, Békéssámsonnal út kötötte össze. Ma már ez dűlőút, a Cirják-érnek pedig állítólag a medre felfedezhető. 

A rom


Tovább Kardoskútra

Nem volt kedvünk arra menni, amerről jöttünk. Egy földút szimpatikusabbnak tűnt a pusztán át. Jól is jártunk vele, látványos a puszta, és az út is sokkal jobb. Az aszfaltra kijutva azért örültünk, hogy tudunk ismét haladni Kardoskút felé. Az első kilátóra felmentünk, láttunk kócsagokat a távolban. A második kilátó a tó mellett van. Egy természetvédelmi őr őrizte az oda vezető utat, akitől megtudtuk, hogy Fehér-tó csak az évnek pár napján látogatható. Kicsit beszélgettünk vele a természetvédelemről és a városba költöző élővilágról, utána folytattuk utunkat. 



Kilátóban


Kardoskút és Tótkomlós

Kardoskúton a térkép szerint van étterem és a kocsmában valami kaja... Sajnos, nem volt semmi, a covid az éttermet kinyírta, a kocsmában se volt semmi. Kicsit éhesen mentünk tovább Tótkomlósra, mert az nagyobb hely, és reméltük, hogy a K2 megvan még. 

A K2 megvan, a tortilla és hamburger továbbra is nagyon jó. Degeszre ettük magunk, aztán muszáj volt tovább menni, mert valami erdős részen akartunk bokrok alatt aludni. 

A makói úti kilátóból 

Hajnalban tovább

Másnap úgy döntöttünk, hogy Hódmezővásárhely felé megyünk vissza Földeákon keresztül. Tudtuk, hogy Földeákig nem lesz jó az út, de legalább szép és csendes. Az elején kaptunk egy kis esőt, de Földeákon már kisütött a nap. 

Jön az eső

Elhagyott tanya



Szikáncs

Szikáncsig bírtuk kávé nélkül. Van az út mellett egy kocsma, a Kormos Csárda. Igazi falusi kocsma, ahová beszélgetni járnak az emberek. A városi kocsmákból már rég elegem van, mert a zene ordít, ezzel akarják azt elérni, hogy az emberek ne beszéljenek, hanem igyanak... Inkább bicajozás közben állok meg kocsmában ücsörögni. 



Hazafelé

Miután feltöltöttük magunkat kávéval mentünk tovább Vásárhely felé. Megállapítottuk, hogy visszafelé jobban ráz a bicikliút legrémesebb szakasza, mint odafelé... Lassan járhatatlan lesz járművel, és tolni kell a bringákat. Ott szoktam emlegetni a tram traint, hogy inkább azzal megyek Vásárhelyig, de ezt a másfél-két kilométert felejtsük el... 

Dél körülre haza is értünk, jöhetett a pihenés. Nagyjából 130 km-t mentünk, legközelebb egy nap alatt tekerjük le. 








2020. október 18., vasárnap

Bicajozás Szlovákiában

Aggteleken nem vettük elő a biciklit, mert a barlangászkodás nagyon fárasztó volt. Egyébként is úgy tűnt, hogy a váltómnak nincs kedve tovább működni… Átmentünk Szlovákiába, ahol túráztunk, de végül inkább bicajra váltottunk. Okok a másik blogban… 

Pihentető kör Pribilinába 


A Racskó-völgyi autós kempingben szálltunk meg. Nagyon jó hely, a sátorozóhelyek a fenyvesben vannak. Van konyha, vannak tűzrakó helyek, van egy étterem is. Az étteremben kipróbáltuk a szlovák specialitások szekciót… Érdemes volt végigenni. A Kriván félig megmászása után nem volt kedvünk hegyi ösvényeken gyalogolni, inkább elővettük a bicikliket. Szlovákiában különböző nehézségű hegyi kerékpározásra kijelölt ösvények vannak. Nekünk csak a legkönnyebbek jöhettek szóba, mert a trekkingem nem egy hegyi kecske. Úgy gondoltuk, legurulunk Pribilinába, a legközelebbi faluba. Sört akartunk venni, mert a készletek vészesen fogytak. A térképen kinéztük, merre akarunk menni. Viszonylag hamar észrevettük, hogy nem éppen arra megyünk, mint akarunk, de szerencsére nem vagyunk messze egy elágazástól… El is indultunk arra. Eleinte jó volt az út, aztán egyre mocsarasabb lett. A kedélyeimet egy medvenyom felborzolta… Aztán találtunk egy medvelest is. Végül átértünk arra az útra, amerre eredetileg mentünk volna. Pár km után találtunk egy medveveszélyre figyelmeztető táblát… Begurultunk a faluba, megkerestük a boltot. Ahhoz képest, hogy falusi kisbolt, sokféle sörből lehetett választani. Ha meg már ott van a közelben a kocsma, akkor oda is bementünk. Csapolt Zlaty Bazant Hurban Legendet ittunk. A sört nagyon szépen csapolták, ilyen szép habot még sehol nem láttam. Visszafelé a rövidebb, aszfaltozott úton mentünk. A sör kicsit megkönnyítette a felfelé mászást. Másnapra is bicajozást terveztünk, ha már ez a kör olyan jól sikerült. 

A Tátra

Profi medveles



Nagyobb kör Pribilinába


Másnap a kék biciklis ösvényen akartunk lemenni Liptóújvárra. Ehhez kicsit mászni kellett megint, de aztán gurultunk lefelé boldogan. Viszonylag gyakran megálltunk fotózni és nézelődni. A bicajút egy nem használt kifutópályán keresztül vezetett, ahonnan jó kilátás nyílt minden irányba. 



Jamnikban elszúrtuk az irányt, nem kanyarodtunk le Szentpéter fele. Boldogan gurultunk addig, amíg elértük a vasutat, és az autópályát. Itt megnéztük a térképet, hogy merre, mert azt tudtuk, hogy a vasút túloldalán kell lennie az útnak. Akkor jöttünk rá, hogy Pottornyán vagyunk, és Liptóújvárra a főúton kell eltekerni. Nem volt olyan vészes, a szlovák autósok figyelnek a biciklisekre. Egyébként is sokan bringáznak fel-alá. 
Liptóújváron a várnál pihentünk, aztán mentünk tovább Szentpéterre. Innentől kezdve felfelé másztunk. Varisónál bementünk a faluba, hogy azért ne végig a főúton menjünk. Pribilinában a maradék eurónkat elvertük sörre, így nagyon vidáman mentünk vissza a kempingbe. 




2020. szeptember 24., csütörtök

Zempléni bicajozások - Regéc

 A füzéri fáradalmakat többé-kevésbé kipihentük másnapra. Felhős reggelre ébredtünk, de úgy voltunk vele, hogy megyünk, ha már itt vagyunk. Biciklivel a főúttal párhuzamosan, a falvakon keresztül lehet eljutni Vámosújfaluba, és ott kell a hegyek felé fordulni. A filmes gépet vittem, így megint csak fekete-fehér képek lesznek.

Úton


Hullámzó úton

A túrák legrosszabb szakasza mindig a városból kijutás. Sárospatak nem nagy, de azért Bodrogolaszi felé van kiterjedése. Miután kijutottunk, boldogan gurultunk le egy erős lejtőn. Persze visszafelé mászni kell... Bodrogolaszi után az út rettenetesen kátyús, oda kell figyelni. A látvány, és a szép körtefa fasor kárpótol ezért. Az úton vannak emelkedők, aztán lejtők... Ez így megy Vámosújfaluig. A falu előtti lejtőn nem érdemes nagyon gyorsítani, mert a vasutat keresztezi. 

Hegyek között

Tolcsván nem álltunk meg, csak Erdőhorvátiban... Kezdett csúnyulni az idő, kicsit megálltunk a buszmegállóban, hogy mi lesz belőle. Mivel csak nem kezdett el esni, inkább továbbtekertünk. Szerencsére jól döntöttünk, mert kisütött a nap. Az út egyre meredekebb lett, mi pedig egyre kevésbé lelkesen tekertünk. Leginkább szegény biciklik nem voltak felkészülve erre, a fogaskoszorú sor nem mászáshoz lett kitalálva. A legmeredekebb részen inkább feltoltuk. 

Erdei ház

Regéc alatt

Regéc

A regéci várat éppen építik. Valószínűleg kap egy rendes parkolót is, de most az erdei út szélén lehet megállni, meg van egy egy kis füves rész, amit parkolónak használnak. Remélem, hogy bicajtárolók is lesznek. Montival a földúton fel lehet menni a várhoz, de ahhoz se biztos, hogy mindenkinek van kedve és energiája. Gyalog gyorsan felértünk. A belépő nem vészes, ha befejezik a várat, biztos drágul. A kilátás nagyon szép, és a kiállítás is érdekes. 

Regéc


Tanoda kávézó


Lefelé

Miután körbejártuk a várat, elég sokat ücsörögtünk a kávézó teraszán regenerálódás címén. Végül nagynehezen összeszedtük magunkat. Lefelé sokkal könnyebb és szórakoztatóbb volt az út. Háromhután a Tanoda Kávézóban még megálltunk kávézni. Utána Erdőhorvátiban a pincesort néztük meg, végül Tolcsván egy szimpatikus és nyitvatartó pincébe mentünk bort kóstolni. A Vojnár pincének kiváló borai vannak.

Erdőhorváti


Vámosújfalu után jött a hullámos rész, amiről azt hittem, hogy nehezebb lesz visszafelé, de nem volt vészes. A kempingbe estefele értünk vissza, kb. 70 km-t tekertünk oda-vissza.


2020. szeptember 7., hétfő

Zempléni bicajozások - irány Füzér!

 Augusztus második felében eljött az ideje a nyaralásnak. Az autó kapott egy csinos bicikliszállítót a csomagtartóra. Sárospatakra esett a választás, mert onnan a legtöbb látnivaló biciklivel elérhető. Hosszú volt az út Szegedről, de megérte. 

Sárospataki gyors körbenézés

Miután megérkeztünk, és berendezkedtünk, elindultunk megnézni a sárospataki várat, ami a kempingtől kb. 2,5 km-re van. A várba és a parkba be lehet menni, nem kell belépőt fizetni. Ahhoz késő volt, hogy a kiállításokat megnézzük, így csak sétáltunk egyet. Séta után a Fekete Macska étteremben kávéztunk, mert kávé kell... Ilyenkor hiányzik igazán Szeged, de nem találhatunk mindenhol Kék Elefántot... 

Sárospataki vár
Át fogunk menni a hegyeken


Indulás Füzérre!

Másnap reggel morcos időre ébredtünk, felhőben álltak a hegyek. Kis időjárás jelentés nézegetés után elindultunk, úgyse érnek semmit azok a vackok. A terv az volt, hogy Károlyfalván át megyünk Sátoraljaújhelyre és onnan tovább Füzérre. Károlyfalva után kezdődött egy komolyabb emelkedő, ami nem lett volna nagyon kellemetlen, ha nem lepnek el minket a szúnyogok. Azt is megtanultuk, hogy kb. 10-12 km/h-s sebességnél kopnak le... Szerencsére minden emelkedőnek egy lejtő van a végén, így a zúgó kísérettől sikerült megszabadulni. A nagy gurulás a Zemplén Kalandparkig tartott, ahol megnéztük, merre tovább. 

Legalábbb nem sülünk meg


Lusta mászás a bicikliúton - aztán szenvedés

Sátoraljaújhelytől lustán emelkedett az út. Mikóházán abba a szívatásba, amit a tábla mutat, nem érdemes belemenni, jobb a falu főutcáján végigtekerni. A bicikliút Pálházáig tart, utána az úton lehet tekerni. Az út egyre jobban emelkedett... Aztán elértük Filkeházát, és jött egy keményebben emelkedő erdei szakasz. Ezen többször álltunk meg... Az időjáráson már nem értünk rá aggódni. Miután elértük a füzéri elágazást, és kimásztunk olyan helyre, ahol lett volna kilátás, rájöttünk, hogy a várba felesleges volna felmenni, mert felhőben áll. 



Leszakadt az ég

Már láttuk a Füzér táblát, amikor elkezdett ömleni az eső. Szerencsére a buszmegálló nem volt messze... Némi kaja és térképnézegetés után Kávézombi úgy döntött, hogy hősiesen megnézi Füzér egyetlen kocsmáját, ami rajta van a térképen. Pár száz méterre volt tőlünk, és kényelmesebbnek tűnt, mint a buszmegálló. Kávézombi hírei nem voltak kedvezőek, öten már nem fértünk volna be... A radarkép alapján úgy döntöttünk, hogy inkább elindulunk. Eléggé hideg is lett ücsörögni. 

Vizibicikli

Vizes lejtőőőő

Eljött a kedvenc részünk, amikor lefelé kell menni. Szerencsére az eső nem volt hideg. Azt tudtuk, hogy lefelé 15-20 perc alatt Pálházán lehetünk, ahol akad étterem, kocsma, kávézó. Érdekes élmény lefelé száguldani esőben... Na, jó nem volt nagy száguldás, mert csúszós az út esőben, és nem is lehetett rendesen látni. Pálházán elállt az eső, és még egy jó éttermet is találtunk. Nem csináltak abból problémát, hogy folyt belőlünk a víz. A vaniliaöntetes ananászos csirkemell szerintem nagyon finom volt. 

Itt már elállt


Vissza Sárospatakra

Visszafele végig a bicikliúton mentünk, nem kerültünk a hegyen át. Valószínűleg nem esett volna jól, és esélyes, hogy a szúnyogok szárazra szívnak minket. Sárospatak előtt még a nap is kisütött, és sikerült majdnem megszáradni. Másnap Regécre készültünk... 



2020. július 19., vasárnap

Ásotthalom-kör

Ásotthalom Szegedtől kb. 30 km-re van, ha az 55-ös úton megyünk. Egyik hétvégén úgy döntöttünk, hogy ezt a kört csináljuk meg. Az erdei utak vonzóak voltak a melegben. Az időjárásjelentés vihart, és esőt mutatott, de északabbra, mint amerre mentünk. Azért elindultunk délelőtt, hogy délutánra visszaérjünk.

Virágos rét valahol Ásotthalom után


55-ös út

Ahogy az előző posztban hosszan kifejtettem, Szegedről kifelé kissé nehézkes biciklivel... Kár, hogy a Mórahalomot elkerülő szakasz mellé nem készült bicikliút is, akkor csak a Maty-érig lenne rossz az út. Mórahalmon ezen a túrán szembesültünk a nagyon hülye bicikliút megoldással. Gyorsan le is öblítöttük sörrel a döbbenetünket a 4-es Vendéglőben. Már akkor látszott, nem érdemes foglalkozni, hogy hova vezették a bicikliutat. A google autó tavaly járt arra... A jobb oldalon nem sokáig olyan széles az út, utána sima járda lesz, itt-ott valami közmű dobozaival akadályosítva. 

Végre vége :D

Mórahalom után végre kényelmesen lehet suhanni az aszfalton. Az ásotthalmi elágazásnál a bicikliút folytatódik. Amikor mi jártunk arra, még csak a temetőig volt kész. A faluban az út felújítása zajlik, emiatt az útjelző táblák épp le voltak véve...

Ház Ásotthalom végén

Kis kitérő

Gyanútlanul áttekertünk egyenesen a falun, és örültünk annak, hogy milyen hűvös lett, amikor elértük az erdőt. Nem gyanakodtunk, hogy rosszfele megyünk, egészen Halastelekig. Ott megnéztük a térképen, hol vagyunk... Kicsit tekertünk Kelebia felé... Ami nem volt gond, az erdő szép, az idő jó, és csak kb. 5 km-t mentünk rossz irányba. Ásotthalmon megtaláltuk az elágazást. 
Halastelek
Gyűlnek a felhők és a motiváció


Kergetőzés az esővel

Ásotthalom után gyűlekezni kezdtek a felhők mögöttünk. Amíg dél fele tartottunk, addig nem tűnt vészesnek, de a királyhalmi kereszteződés után megint észak fele megy az út. Közeledtünk a viharosnak tűnő felhők felé. Gyorsítottunk, hogy hátha elérjük Mórahalmot, mert a 4-esben kényelmesebb kivárni, ha vihar van. Kissorig jutottunk, ott elkezdett esni. Végül a viharból nem lett semmi, a szélét kaptuk. Amikor elállt, folytattuk a tekerést. A Bivalyrezervátum felé mentünk. Kaptunk valami szemetelő esőt, aztán Röszkén rendesen rákezdett... 15 percet vártunk a buszmegállóban, aztán elállt. 

Buszmegállók

Szentmihály után a bicikliút továbbra is vicc, Kecskés se jobb... Egészen addig nem tűnik jónak, amíg a Lidl és a Cserepes sor közötti rövid szakaszon nem kap tengeri betegséget... Lehet kerülgetni a puklikat, és reménykedni, hogy nem lesz baja a biciklinek. Biztos, hogy többen vágnának bele nagyobb túrákba, ha legalább a városból ki lehetne jutni rendes bicikliúton. 

2020. július 12., vasárnap

Szegedről Kalocsára át az Illancson


Június utolsó hétvégéjén áttekertünk Kalocsára. Már régóta tervben volt, hogy átmenjünk Bajára, de végül Kalocsa lett belőle. Hajósra és Illancsra lettünk kíváncsiak, valamint Török Tibor (Töce), kalocsai futógráfus is segített eldönteni a kérdést a fotóival.

Útvonal

A városból kifelé...

Ez a nemszeretem szakasz, ami nem is a város határáig, hanem a "Mórahalom vége" tábláig tart. Ha Szegedről szeretnénk Baja felé biciklizni, akkor muszáj a Kálvária sugárúton menni, ami az egyik legelhanyagoltabb bicikliút, miután a Móravárosi körút kereszteződést elhagytuk. A Maty-érig nagyon oda kell figyelni, hogy az ugyanott közlekedő gyalogosokat a keskeny úton ki tudjuk kerülni, és a szembe jövő bicajosokkal is izgalmas manőverekre lehet készülni.
Egy darabig nyugodtan lehet tekerni... Egészen az autópálya felüljáróig, aminek a költségvetésébe nem fért bele egy biciklis átvezetés. Szerencsére az autósok odafigyelnek, de azért ez nem ideális megoldás. A híd végén körforgalom van, Szeged felől érkezve át kell valahogy keveredni a túloldalra.
Mórahalomig maximum a belógó gazok bosszantóak. Sajnos, az elkerülőhöz nem jár bicikliút, muszáj átvergődni a kisvároson. Mórahalmon találkozhatunk egy nagyon érdekes megoldással... A templomnál lévő körforgalomból kiérkezve egy behajtani tilos tábla fogadja a gyanútlan közlekedőt, és a másik oldalra van egy átvezetés... Nincs baj az irányhelyes közlekedéssel, de egy ekkora településen értelmetlen. Ráadásul a helyiek nem mennek át a másik oldalra, mert minden bolt a bal oldalon van a körforgalom felől nézve. Természetesen mindkét oldalon osztozni kell a gyalogosokkal... Én inkább az úttestet választom. Nincs is akkora forgalom, hogy a bicikliútnak legyen értelme. Túrán pedig nem szeretnék feleslegesen lassítani, nem beszélve a megnövekedett féktávról a plusz súly miatt.

55-ös út


Mórahalom után jó úton haladhatunk. Sima aszfalt, és hogy ne legyen unalmas, a terepen vannak kis emelkedők, lejtők. Az út mentén az első hely, ahol megállhatunk kávézni és pihenni az ásotthalmi benzinkút. Tréleren épp egy régi Fordot szállítottak, amit megcsodálhattunk.

Frissen fényezve
Fura dolgokra is bukkanhatunk út közben


Jön a vonat
Ásotthalomtól Mélykútig nem nagyon van pihenési lehetőség, Az ötttömösi elágazás után a kevéske árnyék is eltűnik. Kalocsa felé délelőtt mentünk, odafele nem volt vészes. Mélykúton megálltunk ebédelni az első lehetőségnél. A Tequila ételbár jó választás a pihenésre és a kajálásra. Én bolognait ettem, még az tűnt a legkönnyebb ételnek. Nem lehet minden bokorban salátabár... Legfeljebb kicsit vár az ember az indulással, hogy ne legyen annyira tele a gyomra.

Kaaajaaaa

Illancs


Mélykúton elhagytuk az 55-öst. Jánoshalma felé mázlink volt, mert a napot végre eltakarták a felhők. Jánoshalmán csak átmentünk, de érdekes kisváros, sok régi házzal, malommal. Szerbek, bunyevácok, szlovákok, magyarok népesítették be az évszázadok során. Itt kezdődik Illancs, amire nagyon kíváncsiak voltunk.

Jánoshalmi ház
Motorszobor



Illancs vonulatát a Duna hordalékából építette fel a szél. Jánoshalma után az út enyhén hullámvasút jelleget öltött, hol felfelé tekertünk, hol lefelé kaptunk lendületet. Nagyon élveztük, bár Hajós előtt kezdtünk kifáradni. Szerencsére ebből az irányból előbb a pincefaluval találkozik a szomjas vándor...

Hajósi pincék 


A környék fő látnivalója a hajósi pincefalu. Tényleg gyönyörű ékszerdoboz, amit érdemes megnézni. Szombaton nagyobb nyüzsgésre számítottunk, de nem voltak sokan, és nem is volt nyitva csak 2-3 pince. A Hepp pincénél épp távozni készült az előző társaság, így oda ültünk be. Nagyon finom borokat kóstoltunk. Mire kipihentünk magunkat, kinn hűlt egy kicsit a levegő, így az utolsó 25 km-en kevésbé szenvedtünk a melegtől.
Volt pár autó
Üres
Szépek a házak


Pincék

Kalocsán


Kalocsára elég fáradtan estünk be. Szerencsére Töce kijött elénk, és segített megtalálni a szállást. A régi kollégium nincs rajta a Google Maps-on, de cím alapján meg lehet találni. Miután lecuccoltunk, elindultunk Töcével körülnézni a városban. 
Vacsorához az E. T. Pizzériát választottuk. Felülmúlta a várakozásainkat. Olaszos ételeket, hamburgereket ehetünk itt. Az árak tényleg meglepőek voltak, Szegeden legalább a dupláját elkérik egy normális hamburgerért. 
Vacsora után tettünk egy kört, megnéztük az Érsekkertet. Utána kidőlés következett... Már akkor tudtuk, hogy másnap nagy döglést rendezünk.

A székesegyház a naplementében 
Tigriske már bele is evett rögtön


Pihenőnap


Reggel nagynehezen felkeltünk. 8 körül dugtuk ki az orrunkat az épületből, de már akkor éreztük, hogy iszonyat meleg lesz. A Barokk Cukrászdában élesztettük magunkat kávéval, aztán úgy gondoltuk, hogy megnézzük Kalocsa egyetlen nyitva tartó múzeumát. A Viski Károly Múzeumba végül nem jutottunk be. Szürreális élmény volt, hogy bementünk, és egy lélek sem volt a pultnál. Néhány percbe telt, mire előkerült valaki. Kiderült, hogy maszkot kellene felvenni, de az nem volt nálunk, ők meg nem tartanak pár száz forintos maszkot. Nem baj, elisszuk a fejenként 800 Ft-ot. A Paprika Múzeum papíron nyitva van vasárnap, valójában nem... Egyébként nem túl logikus, hogy pont hétvégén nincs nyitva, amikor talán lennének turisták is. 
Töcével tettünk egy kört Kalocsán, ekkor fedeztük fel a zsidó temetőt. Az út mellett van, de alig lehet észrevenni, nagyon csendes hely. A fák árnyéka megváltás volt, mert iszonyat erős volt az UV sugárzás. 
Az ebédet a pizzériában ettük meg, aztán a csatorna partján néztük a csónakázókat, és sajnáltuk őket, hogy pecsenyére sülnek. Olyan meleg volt, hogy délután 4-ig nem nagyon mozogtunk. Utána megnéztük Kalocsa sétáló utcáját, ahol simán elüt az autó, ha nem ugrik arébb időben a sétáló. Biciklivel sem kell komolyan venni a táblákat. 

A paprikamalom
Kalocsa
Királyszobrokat helyeztek el az Asztrik téren
Ez már igazi szerelem lakat :D 


Építési terület

A tér felújítás alatt - szerintem szép lesz, ha egyszer végeznek
Szent Flórián
A sétálóutcán papok szobrai vannak
Sétáló utca
Zsidó temető

Hazafelé 


Időben elmentünk aludni, mert másnap reggel indulni akartunk, hogy kevésbé süljünk meg. A sétáló utcán előző nap kinéztük a Félegyházi Pékséget. Frissen nyílt, még nem volt rajta a térképen. Jól teleettük  magunkat. Töce a Kalocsa tábláig kísért minket, aztán következett a lassú megsülés. 



Hajóson a kastély tövében pihentünk, utána a pincéknél is megálltunk. A vizünk addig felmelegedett, engedtünk frisset... Utána Illancs egy kicsit jobb volt, mert sok az erdős rész. Jánoshalma után csak a bolognai spagetti gondolata vitt tovább. 


A kastély fotózás ennyi volt... Majd legközelebb.
Mélykúton nagyot pihentünk, mert nem nagyon akaródzott kimenni a napra. Végül muszáj volt indulni, mert az időjárás jelentések szerint vihar alakulgatott. Az öttömösi csárda zárva volt, ezért egy tanyán kértünk vizet, mert megint csak forró vizet tudtunk volna inni.  Nagynehezen elvergődtünk az ásotthalmi benzinkútig. Kicsit többet ültünk ott, mint kellett volna, mert Mórahalmon már látszott, hogy utolér minket a vihar. Cserébe a levegő hűlt, és egész jó tempót sikerült menni egészen Domaszékig, ahol muszáj volt megállni. Szerencsére az út mentén van a Rózsakert Vendéglő, ahol szakadt kis társaságunkat szívesen fogadták. Hívtam a teherautós cimborát, hogy ha nem dolgozik, szedjen minket össze. Szerettünk volna Szegedre érni még aznap. Szerencsére ráért, és szakadó esőben be is értünk Szegedre. Biciklin azért nem hiányzott volna. 
Real Time Analytics