2016. május 25., szerda

Biciklivel Szerbiában

Az Alföld nem ér véget az országhatárnál, akár külföldön is tekerhetünk. Szegedről Szabadka és környéke könnyen elérhető. 2014 május elsejei hosszú hétvégéjén Palicson jártunk és megtapasztalhattuk, hogy szerb szomszédaink mennyire komolyan veszik a majálist és milyen finom ételeket készítenek.


Áprilisban és májusban virágzik a repce
Május kedvenc sárgája - repce



Irány a határ!

2014-ben május 1. csütörtökre esett, ami az idei évvel ellentétben nagyon jó időpont volt. Eredetileg a Balatonfelvidékre akartunk menni, de az időjárás nem tűnt jónak a Balaton környéken. Péntek reggel nekivágtunk a határhoz vezető útnak. Akkor még nem nyitották meg a Röszke-Horgos közúti határátkelőt, így az Ásotthalom-Bácsszőlős átkelőhöz kellett eljutnunk. Mórahalom és a bivalyrezervátum is útba esett. A bivalyokat érdemes megnézni, kilátóhelyről figyelhetjük meg ezeket az állatokat, valamint láthatunk madarakat is.
Mórahalom közepén a körforgalom mellett van egy presszó, ha éppen arra járunk, akkor ott szoktunk kávézni. Most is betértünk, mert még hosszú tekerés állt előttünk és nem tudtuk, hol jutunk legközelebb kávéhoz. Koffeinnel a szervezetünkben és újult erővel folytattuk utunkat a Kissori úton a határ fele, ahol gyorsan átengedtek minket.


Bivalyrezervátum Mórahalmon a bicikliúthoz közel
Fürdőző bivalyok




Tekerés az ebédért és a szállásért

A határtól elég könnyen el lehet jutni Palicsra. Az autópálya feletti hidat megmászva elérjük a település szélét. A központba beérve megnőtt a forgalom, a tó felé vezető úton le is szálltunk a biciklikről, mert nagy lett a tömeg. Ez nem is volt baj, gyönyörű monarchia korabeli, felújított villák állnak a tó körül, a legtöbb panzióként üzemel. Persze, nem a biciklis turista pénztárcájához van szabva az áruk, ezért a szálláskeresés még hátra volt. Viszont éhesek lettünk, így előbb ebéd után néztünk. A tóparton sétálva találtunk egy kisvendéglőt, ahol főleg halételeket árultak. Nem is nyúltunk mellé a Paprika Csárdával, nagyon finom harcsát és sült krumplit ettünk ott.


Kilátás a Paprika csárdától a palicsi tóra
A tó a Paprika csárda teraszáról


Tele hassal volt energiánk a szállásra koncentrálni. A helyieket kérdeztük, próbáltak segíteni, kézzel-lábbal és kicsit angolul nagyjából értettük egymást. Az első kempingről kiderült, hogy csak autósokat fogadnak, a második zárva volt. Végül a harmadik, a szabadkai úthoz közeli utcában lett a nyerő. A kemping mellett mexikói étterem is üzemel, de végül nem ott ettünk vacsorát.




Biciklizzük körbe a tavat? Inkább legyen majális...

A térképen és a táblákon úgy látszott, hogy körbe lehet tekerni a tavat, de nem jutottunk messzire a földutakon, így letettünk róla és inkább körülnéztünk a vásárban. A kínálat érdekesebb volt, mint az itthoni hasonló rendezvényeken, ahol mindig ugyanolyan cuccokat lehet venni. Sok ember volt, de nem jelentett gondot a bicikliket tolni. Enni is lehetett, a nyárson sült bárány nekem nagyon megtetszett, muszáj volt megkóstolni. Jelen (szerbül szarvast jelent) sört ittam és friss zsemlét ettem hozzá. Talán akkor ettem először bárányt, nekem tetszett az íze.


Felhők a palicsi tó felett
Délutáni felhők - éjjel nem esett, de hallani lehetett, hogy valahol dörög az ég

Malac és bárány nyárson a palicsi vásárban
Malacka és kutya... izé, bárány... :-D


Reggel Palicson

Reggel eléggé fáradtan ébredtünk, mert a szomszédban valahol nagyon buliztak egész éjjel. Némi kávé és péksütemény segített orvosolni a problémát. Az egyik utcában találtunk egy jó pékséget, sajnos nem jegyeztem meg, hogy merre van.
Kimentünk a tópartra, így reggel jobban körül lehetett nézni, mert üres volt a környék. A monarchia idején Palics kedvelt fürdőhely volt és szerencsére a szecessziós villákat, a tópart környékét felújították. Ahhoz képest, hogy előző nap mekkora tömeg volt, szemetet se nagyon lehetett látni szétszórva.



Szecessziós villa Palicson
Szép épület, talán egyszer itt alszom...


Emlékkút a palicsi tó partján
Emlékkút: a palicsi építkezések befejezésének alkalmából emelték


Szecessziós zenepavilon enepavilon a palicsi nagy parkban
Zenepavilon



Irány haza!

Magyarkanizsa felé vettük az irányt, de nem a főúton, hanem kis utakon és falvakon keresztül mentünk. A levegő iszonyat párás lett, érezhető volt, hogy ebből minimum eső lesz legkésőbb délutánra. A város után következik a Tisza-híd, amin keresztül Törökkanizsára jutunk és a városkán át elérjük a határhoz vezető főutat. Hosszú, álmosító egyenes szakaszokon tekerhetünk, bár a gyülekező felhők miatt mi elég hamar felélénkültünk. Tiszaszigetnél elkezdett csepegni, de azért az újszentiváni cukrászdában megálltunk egy sütire. Végül szerencsésen hazaértünk, mielőtt a nyakunkba szakadt volna az ég.









2016. május 18., szerda

Könnyed körtúra Újszegedről


Újszeged kedvelt biciklis terepe a töltésen Tiszasziget felé futó aszfaltút. A falu fele le lehet kanyarodni és kis kitérővel a tiszaszigeti Mélypontot is útba ejthetjük. Utóbbit nem szeretem, voltam ott néhányszor, rengeteg a szúnyog.

Tiszasziget-Szeged körtúra biciklivel
A kör

Rózsaillat a levegőben és a Mélypont

Szőreg és környéke híres rózsatermesztő vidék. Tiszasziget és a töltés között nyáron rózsaföldek tarkállanak és illatoznak. Június végén minden évben megrendezik Szőregen a Rózsaünnepet, ahol többet is megtudhatunk ennek a csodálatos virágnak a termesztéséről, fajtáiról, megnézhetjük a fesztivál alkalmából rendezett felvonulást Szőreg utcáin.
A töltés és Tiszasziget között az út változó minőségű, a töltéshez közelebb eső vége jobb, aztán egyre több repedésre kell figyelni, végül  egyre inkább rázósabb útban lesz részünk.

Esős aszfaltút Tiszasziget és a töltés között
Eső után
Ha a Mélypontot szeretnénk megnézni, akkor vagy a töltés-Tiszasziget útról kell egy földúton elzötyögni oda vagy a faluba bekerekezni és aszfaltúton megközelíteni a helyet. Elhanyagolt volt, amikor legutóbb arra jártunk, bár ezt a túrát régen ejtettük meg. Az elhanyagoltság miatt nem került be a kedvenc úti célok közé és a szúnyogok is lelkesen támadnak. Ez biztos, hogy sose változik.


Földút a tiszaszigeti Mélypont felé
Földút a Mélyponthoz


A Tiszaszigeti Mélypont emlékműve és biciklitároló
Mélyponton


 
Így jutunk el a Mélyponthoz a falu felől


 
 A földúton keresztül



Újszentiváni édességek

Tiszaszigetről Újszentivánra bicikliút vezet, bár a térköves megoldás Újszentivánon nem túl barátságos. Ahogy biciklizünk a falu közepe felé van egy éles, beláthatatlan, szűk kanyar, előtte érdemes lassítani.
A bicikliút mellett, a falu közepén van egy cukrászda. Melegben finom fagyival hűthetjük magunkat, ha hűvösebb az idő vagy a süteményeket jobban szeretjük, akkor az ekler-fánkjuk tökéletes választás. Egy ilyen megállóval pótolhatjuk az elvesztett kalóriákat.


Újszentiváni templomtorony a bicikliút mellett
Újszentiváni templomtorony


Szőregen át

A kerékpárút keresztül megy Szőregen, de én szívesebben választom a Szerb utcával párhuzamos Magyar utcát. A bicikliút a szőregi domb teteje alatt oldalt vált, nem lehet látni, hogy érkezik-e autó, és az autósok se biztos, hogy időben észreveszik az úttestet keresztező biciklist. Ráadásul a Magyar utcán nem kell dombot mászni, sík úton tekerhetünk. A körforgalom után mehetünk egyenesen, párhuzamosan a 43-as főúttal Szeged fele vagy az úton átkelve a Maros-Torok utcán keresztül feljutunk a töltésre, majd a Judit utcára legurulva Újszegedre érkezhetünk.


Szőregi temető a bicikliút mellette halad
Szőregi temető







Ha nem térünk ki a Mélypontra, akkor ez a kör 21 km a Belvárosi híd lábától, ugyanoda visszatérve. Szeretem edzésként egy órán belül megcsinálni, de kirándulásra, nézelődésre is nagyon jó túra.

2016. május 11., szerda

A sörre szomjas biciklisták Hódmezővásárhelyre mennek

Végre megérkezett a jó idő, tavasz van, néhány eltévedt sötét felhő kavarog a kék égen, de nem baj. Péntek délután van, Hódmezővásárhelyen pedig sörfesztivál. Semmi nem akadályozhat meg az odajutásban, se a komisz ellenszél, se a baljósan kavargó sötét felhő...

Néhány szó a Szeged - Hódmezővásárhely útvonalról

Szegedről a legjobb az algyői MOL ipartelep felé elindulni, mivel a 47-es út mellett egy szakaszon még nincs kész a bicikliút. A körforgalom után az algyői cukrászdáig tekerhetünk az új kerékpárúton, de ott elfogy. A hídon az úton kell haladni, vagy félősebbek az útpadkán, utána keskeny járdán tolhatják a bringát. Ha ezen a szakaszon túl vagyunk és elértük a nagyfai elágazást rázós lejtő következik. Szerencsére ez nem tart soká, az aszfalt kisimul, bár ennek csak egy ideig örülhetünk. A 47-es melletti régi bicikliutat megrágta az idő, felnyomták a fák és bokrok gyökerei. Örökkévalóságnak tűnő 2 km után végre tisztességesen alapozott úton biciklizhetünk. Később a hódmezővásárhelyi kiskertek és nyaralók utcáján haladunk, aztán egy aluljáró után ismét zötyögős bicikliúton tálaljuk magunkat, amely a vasút és a főút közötti hangulatos erdősávban visz Hódmezővásárhelyre. A városka határában keresztezzük a vasutat. A bicikliút bevezet a központba, de a vasúti átjáró után jobban járunk, ha elmegyünk balra, aztán jobbra, így megússzuk a zötyögést és a gyalogosok kerülgetését. Az utca végén elmehetünk a főtér felé vagy tovább Mártély irányába.




A sörfesztivál

Algyő felett sötét felhők gyülekeztek, de ez sem tántorított el minket attól, hogy eljussunk Hódmezővásárhelyre. Az autópálya hídról lefelé gurulva elkezdett csepegni az eső, néhány perccel később pedig erősen esett, ráadásul hideg cseppekben. Láttam, hogy a felhő nem nagy, akár el is hagyhatjuk a zivatarsávot. Ahelyett, hogy esőkabátot húztam volna, inkább a sebességet növeltem a szél ellenére és a csapat nem őszinte örömére. Viszont igazam lett és amikor már a körforgalom és Algyő között jártunk, elállt az eső.


Hódmezővásárhelyi városháza
A városháza tornya

A főtéren a városháza előtt rendezték meg a fesztivált. A pannonhalmi Thomas Menner sörfőzdénél kóstoltunk először. Egy kortyot adtak mindegyik sörükből, hogy el lehessen dönteni, melyikből legyen egy pohár vagy egy korsó sör. Nekem a félbarna jött be a citrusos jellegével, de mindegyik nagyon finom volt.


Pannonhalmi sörök
Finom mindkettő

A sör után úgy éreztem, ideje lesz megvizsgálni, hogy milyen kajákat lehet kapni. A Kolbicére esett a választásom. Megtetszett a tölcsér kis kolbászkákkal, pirított hagymával és sajt szósszal. A tálalás előnye, hogy nyugodtan lehet vele sétálni, nem csöpög és morzsálódik.

A következő megállónk a Horizont sörfőzde volt. Nekik is finom söreik vannak, ismét csak egy pohárral ittam, mert haza is kell jutni valahogy. A biztonság kedvéért inkább toltuk a bicikliket a város határáig, a kézműves söröknek van rendesen alkohol - és kalóriatartalma.

Hódmezővásárhelyi ház
Megérte tolni - jutott idő nézelődni és lefotózni ezt a lakatlan házat. Ki tudja, lehet, szellemek laknak benne

Valahol Hódmezővásárhely és Szeged között félúton jutott eszembe ennek a blognak az ötlete. Remélem,  megjön másoknak is a bátorság és a kedv bicajos túrákhoz a Dél-Alföldön vagy éppen más tájakon. :)

Köszöntő

Sziasztok!

Az Alföld unalmasnak és síknak tűnik, ez igaz. Viszont nagyon jókat lehet biciklizni, mert nincsenek fárasztó emelkedők, legfeljebb néhány híd. Ezenkívül vannak helyek, ahol jól lehet lakni és pótolni az elvesztett folyadékot. A falusi kocsmáktól a legjobb éttermekig minden megtalálható Szegeden és környékén.


2013 óta biciklizek fel-alá a kies Dél-Alföldön, de olykor-olykor becsúszott egy Balatonfelvidék, Kisalföld vagy Mecsek. Úgy döntöttem a hódmezővásárhelyi sörfesztiválon, hogy a zarándi túrák mellett elfér egy biciklis blog is. Ez a sörfeszt másnapján és harmadnapján is jó ötletnek tűnt, így belevágok.
Real Time Analytics