Irány a Badacsony kőtengeri
megállóval
Reggel a sátor hamar kidobott
minket, gyorsan szauna lett belőle a napon. Rövid reggeli után összeraktuk a bicajos
holmikat és útra keltünk Mencshely felé. Sötétedéskor nem láthattuk, hogy az
utat szinte végig piros pipacsok szegélyezik és érdekes kontrasztot képeznek
egy jó darabon a sárga repcefölddel.
|
Repceföld |
|
Mencshelyi templom |
Mencshelyen megálltunk megnézni
és lefotózni a katolikus és a református templomot. Szerencsére egymás mellett
vannak, közel a főúthoz. A templomok szomszédságában egy szépen felújított régi
házat csodáltunk meg. Aztán meg se álltunk Köveskálig... Zánka felett van egy
kis elkerülő út a szőlőkön keresztül, utána kicsi mászás jön, de utána
kellemesen hullámzó lesz az út. Ezzel meg is érkeztünk a Káli-medencébe.
Köveskálon kávézni szerettünk volna, de kiderült, hogy korán érkeztünk és egy
étterem se volt nyitva. Továbbtekertünk Mindszentkállára. Az első vendéglő, ami
szembejött, nem volt szimpatikus, később találtam is róla egy nem túl
bizalomgerjesztő írást... A falu közepén
az Eszter Panziónál álltunk meg. Én jeges kávét szerettem volna, ami nem volt
az itallapon, de megoldották. Kaptam tejeskávét lehűtve jégkockákkal. Tökéletes
megoldás a nagy melegben.
Kis pihenés után biciklire
pattantunk és megcéloztuk a kőtengert. Az elején van egy szikla a fák
árnyékában, én azt elfoglaltam. Egy darabig ott pihentünk, de aztán körbejártunk
a helyet. Azt hiszem, ekkor találtuk ki, hogy éjszaka vissza kéne ide jönni és
holdfényben fotózni... Visszafele felmentünk a
töttöskáli templomromhoz. Szép
hely, jó onnan a kilátás a Káli-medencére.
|
Tigriskével elfoglaltuk a sziklát |
|
Töttöskáli templomrom |
Tekertünk tovább Káptalantóti
felé, ahonnan Nemesgulácsnak vettük az irányt. A két falu közötti szakasz
érdekessége, hogy a Szent-György hegyet, a Gulácsot, a Csobáncot és a
Tóti-hegyet láthatjuk körben.
Badacsonytördemicen megálltunk a
Pintes borozónál. Melegszendvics megint volt, így az lett az ebédünk. A
badacsonyi borok nagyon finomak, nekem a muskotályos a kedvencem. Innen vidáman
folytattuk az utunkat... Hogy a bor miatt, vagy azért, mert egy kis emelkedő
után lefele lehet száguldani, az jó kérdés.
|
Ebédidő |
Fel a Hegyestűre, de előtte még
egy kis Káli-medence
Káptalantóti után lehet Kékkút
fele lefordulni. A falu határában van az ásványvíz palackozó üzem és mellette
egy kút, ahol boldogan megtöltöttük a kulacsokat hideg vízzel. Ekkor még nem
sejtettük, hogy Kővágóörs után lesz egy hosszú, napos egyenes szakasz... A falu
előtt megnéztük a
mosóházat. Régen a falu asszonyai ide jöttek ki, hogy
kimossák a szennyest.
Aztán jött a napozás Köveskálig. Persze,
az út szép, jó látni, ahogy haladunk a
Hegyestű felé. Úgy gondoltuk, hogy az
időbe még belefér, hogy felmenjünk a Geológiai Bemutatóhelyhez. Megérte, az
egész Káli-medencét látni lehet a hegytetőről.
|
Káli-medence a Hegyestűről |
Visszafele Szentantalfán álltunk
meg inni egy kávét. Kezdtünk fáradni a nap végére, és még hátra volt a mászás
Nagyvázsonyig. Legközelebb inkább a Balaton-parton táborozunk le, hogy nap
végén csak gurulni kelljen. A mászásnak is van előnye, jobban körül lehet
nézni.
Másnap...
még melegebb lett, és eszméletlen
fáradtak voltunk. Délelőtt csak a nagyvázsonyi várig gurultunk, mert azt is meg
akartuk nézni közelebbről. A termeiben kellemes hűvös volt, sok időt töltöttünk
ott. Aztán visszamentünk a kempingbe és a vizes blokkhoz vezető folyosón rendezkedtünk
be... A meleg nagy úr, kerestük lehetőséget a hűsölésre. Csak akkor mozdultunk,
amikor nem lehetett tovább halogatni az ebédet... A vár előtt van egy panzió,
ahol hamburgert is lehet enni. Jól választottunk, a kaja finom volt, a
társaságra se lehetett panasz... A szomszéd asztalnál egy túramotoros pár
ebédelt. Indulás előtt a férfi azt mondta a nőnek: "gyere csirkebéka,
indulunk!" Én a csirkebéka szót még nem hallottam, de kibírtam röhögés
nélkül, amíg hallótávon kívül kerültek.
|
A vár - háttérben a Kab-hegy |
|
Pálos kolostor volt régen, most jókat lehet itt kirándulni |
Kaja után a temetőn keresztül
elmentünk a Pálos kolostorhoz, ahol folytattuk a pihenőnket és a csirkebéka
szót továbbra is mulatságosnak tartottam... Olyan öt körül viszont muszáj volt
összekaparni magunkat, mert asztalt foglaltunk a Kővirágba Köveskálon. Az
eredeti terv az volt, hogy biciklivel megyünk, de inkább a zuhanyt, átöltözést
és az autót választottuk.
Vacsora és kőtenger
A
Kővirágban nagyon finom
vacsorát ettünk. A meggyleves hűsítő volt, a kacsacomb meggyes párolt káposztával
és polentával tökéletes, a madártej a végén igazán édes és vaníliás, a tojáshab
olyan könnyű, mint egy felhő. Oké, befejeztem, de az jelent valamit, hogy több,
mint két év után emlékszem az ízekre.
|
Éjszakai kilátás a templomromtól - Gulács és Badacsony látszik, az tuti |
|
Nem photoshop, helyben kellett sokat ugrálni és fejlámpát kapcsolgatni |
Nem akartuk kihagyni az éjszakai
kőtengert, ezért Szentbékállára autóztunk. A töttöskáli templomromhoz
felsétáltunk, éjszaka is gyönyörű. A kőtenger izgalmas látvány a holdfényben,
van benne valami földöntúli. A nagy, krokodil sziklára is felmásztunk. Mivel
nem volt tele turistákkal, így csak a mienk volt, fotóztunk sokat. Mikor
elfáradtunk visszamentünk az autóhoz és örültünk, hogy nem biciklivel
jöttünk... Akkor valószínűleg ott alszunk a kőtengernél.
|
Tigriske a Hegyestűvel |
A következő részben az utolsó
balaton-felvidéki nap jön, Vászollyal és Dörgicsével. :-)