Balatoni bringakörút

A biciklis "karrierem" elején, 2013. augusztus 20-ai hétvégéjén, vágtunk neki a balatoni bringakörnek. Hárman voltunk, azon praktikus okból, hogy három biciklit és három embert lehet bepakolni egy Opel Astrába mindenféle biciklitartós kiegészítés nélkül. Szántódon tettük le az autót, hogy ha nincs kedvünk, energiánk körbetekerni a tavat, akkor Tihanynál kompra szállunk és rövidítünk.

A déli parton háromszor voltunk...

először, utoljára és soha többet. Megértem azokat, akik a 210 km-es bringakört akarják megcsinálni és inkább a 7-es főúton tekernek. Elismerem, naiv voltam, hogy azt hittem, a bicikliútról sokszor láthatom a Balatont és az északi parti hegyeket. Helyette végtelen hosszan nyaralók, házak, parkoló autók, rossz minőségű aszfalt...

Jó lett volna, ha végig ez látszik :-D

Az egyhangúságot Balatonlelle törte meg egy kicsit. A régi BM üdülőbe sokat jártunk gyerekkoromban, így azt mindenképp meg akartam nézni. A kis kitérő után ebédelni mentünk a Majthényi-présházba. Meredek úton kellett felkapaszkodni, toltam is a biciklit, de megérte. Nagyon finom csirkecombot ettem és a kilátás gyönyörű a Balatonra a teraszról.

Kilátás a présházból

Jóllakva folytattuk utunkat, de a következő 30-40 km Balatonberényig halálosan unalmas volt és messzinek tűnt a balatongyöröki kemping...

Balatongyöröki este

Balatonberény után végre nem házak sorakoztak jobbról, hanem bokros-fás terület. Keszthelyig hol a vasút, hol az autóút mellett bicikliztünk. Eddigre már nagyon elfáradtunk. Ez volt az első olyan túra, ahol cuccokat is vittünk a biciklin... Sátor, hálózsák, váltóruha, alapszerszámok, kaja. Keszthelyen nem is néztünk szét, hanem mentünk tovább Györökre, és este 7-kor sikerült befutni a kempingbe.

Augusztus 20. alkalmából vásárt tartottak Györökön, ami nagyon jól jött korgó gyomrú társaságunknak. Csülköt és dödöllét ettünk, sört ittunk. Kaja után úsztunk egyet a Balatonban, ha már ott vagyunk.

Balatonfelvidéki délelőtt

Másnap korán indultunk tovább, így élvezhettük a párában úszó Szigliget és Badacsony látványát. Ez a szakasz sokkal jobban tetszett, mint az előző napi... Változatosabb, zöldebb és nyugodtabb tájon haladtunk. 

Párában úsztak a hegyek

Badacsonytördemicre reggel 9 körül értünk és a Római úton találtunk egy nyitva tartó kocsmát. Ha már itt vagyunk, akkor kóstoljunk bort is, így betértünk a Pintes Borozóba. Kiderült, hogy melegszendvics is van, aminek örültünk, mert nem kellett újra megállni a kaja miatt. Kávét is ittunk... Utóbbira nemcsak nekünk volt szükségünk, ahogy ott üldögéltünk, éreztek biciklisek, görkorisok. A legjobb szövege annak a srácnak volt, aki  kávét kért... "de gyorsan, mert 140 alá esik a pulzusom és végem." A görkorisoktól megtudtuk, hogy ők 17 km/h-s átlagsebességet tudnak tartani. A kocsmáros bácsi mesélte, hogy falunap van, ökröt is sütnek. Sajnáltam, hogy nincs időnk maradni, de legalább a felvonulást láttuk.

Mivel a déli partból elegünk volt és az északi parti bicikliúttól sem várhattunk sok jót, úgy döntöttünk, inkább a Balatonfelvidéken átvezető útvonalat választjuk. Badacsonyon végigszáguldottunk, örültünk a lejtőnek, az Alföldön nem nagyon van lehetőség hosszú gurulásokra. Cserébe felfele csigalassúak vagyunk...

Badacsonyi szőlők és a bazaltorgonák

Balatonfelvidéki táj

Nagyon jó döntés volt a Balatonfelvidéket választani, gyönyörű a táj és hamar elhatároztunk, hogy legközelebb a ide jövünk. Zánkánál tértünk vissza a balatoni bringakörútra. Szerencsére annyira nem volt rossz, mint a déli part... Valahol Balatonakali környékén úgy döntöttünk, hogy fáradtak vagyunk, a bringakör Tihanyon túli része amúgy sem tartogathat túl sok érdekességet és hát, déli part is lenne benne... Átmentünk komppal Szántódra, ettünk egy hamburgert, utána elindultunk haza. Egy hétig őrült fáradt voltam, de az állóképességemen sokat javított ez a két nap. A következő év pünkösdi hétvégéjén visszatértünk a Balatonfelvidékre, de az egy másik poszt lesz.

Balatoni forgalom