Nem felejtettem el a biciklis
blogomat, de úgy alakult, hogy szeptemberben nem volt időm írni. A kilenc napos Retyezát túra után jött egy műtét, cochleáris implantátumot kaptam. Egy ideig
nem fogok biciklire ülni, egyébként is nyakunkon a tél, de bőven van olyan
bicikli túra, amiről szívesen mesélek.
2014 augusztusában a Kisalföldön tekertünk, utána a Mecsekben.
Bicajozás Banáról Pannonhalmára
Egy forró péntek délután
bepakoltuk a bicikliket az autóba és nekivágtunk a 250 km-es útnak. A nagymamám
finom vacsorával várt minket, aztán menni kellett aludni, mert másnap korán
indultunk. A cél Pannonhalma volt, aztán onnan esetleg Győr.
Reggel felhős volt az ég, egy kis
csepergés indult, de végül elállt és csak a felhők maradtak. Kis falvak fele
indultunk, Mezőörsnél akartuk a 81-es főutat keresztezni és Nyalkán keresztül
eljutni Pannonhalmára. Az apátság egy dombon fekszik, nem is tekertem fele,
hanem toltam. Azt már akkor sejtettem, hogy lefele szórakoztatóbb lesz.
Közeledünk |
Le, aztán fel |
Az apátsági múzeum 9-kor nyitott, így egy kicsit várnunk kellett. Biciklisekre nem nagyon számítottak, egy padhoz tudtuk csak lezárni a kerékpárokat. Kaptunk audio-guide készüléket, aminek megvan az az előnye, hogy a táblaolvasásban nem fárad el az ember és helyette nézelődhet. Kényelmesen végignéztük az állandó kiállítást, az épületeket, aztán bementünk az időszakosra. Körülbelül egy-másfél óra lehetett. Kifele már tömeggel találtuk szembe magunkat. A korai érkezés előnye, hogy az egész hely a miénk volt és nyugodtan fotózhattunk, ahol lehetett.
A várhegyre elég meredek az
út, inkább toltam a biciklit. A pénztáros vigyázott rájuk, amíg körbejártuk a
várat. Az egész környéket beláttuk, a párában Pannonhalmát is ki lehetett
venni. A lejtőn most óvatosabb voltam, időben elkezdtem a fékeket kezelni,
egyébként is kanyargós az út, nem érdemes nagyon nekiereszteni a bicajt.
Visszafele Kisbéren keresztül akartunk menni.
Tigriske elfoglalta a várat - nem volt szép idő a fotózáshoz |
A rédei elágazásnál Bakonyszombathely fele fordultunk. Az út itt erősen hullámzott, kezdtünk már fáradni. Úgy gondoltuk, Kisbéren vagy utána megállunk valahol pihenni kicsit. Ászáron ágazik el az út Tárkány fele és ott van egy miniskanzen, amit mindig meg akartam nézni, de a fontos családi programok miatt sose álltunk meg. Most itt volt a lehetőség. A házikók a környék építészeti jellegzetességeit hordozták, mellettük egy régi parasztház áll, amit az utolsó lakója hagyott a falura, hogy őrizzék meg eredeti formájában. Egy kedves hölgy mutatta meg a házat, mesélt a régi falusi életről és javasolt még néhány látnivalót a környéken. Ezekből Pannonhalmát és Cseszneket kipipáltuk, Fehérvárcsurgón gondolkoztunk, hogy visszafele beugrunk kocsival.
A minifalu |
Hosszú az út Banáig
A kis kitérő a múzeumba jót tett, de Tarkányig nagyon elfogyott az energia, muszáj volt megállni enni. A Kisalföldön alattomos a domborzat, de ettől olyan jó móka biciklizni azon a környéken. Bábolna után kicsit begyorsítottam, csak 5 km volt hátra és nagymamám finom vacsorával várt. Este 7 körül értünk vissza nagyon fáradtan és nagyon éhesen. 105 km tekerés és három érdekes hely volt mögöttünk Ez egy nagyon jó körtúra ezen a környéken.
Lencse alakú felhők |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése