2017. április 12., szerda

Ártéri bóklászás az atkai holtágnál

Az atkai holtághoz vezető útvonalakról már írtam. Most a bizonytalan időjárás és a szél miatt Atka felé vettük az irányt, nem akartunk nagyot menni. Az olajos utakon mentünk ki, aztán a bicikliúton folytattuk a tekerést. Ha minden igaz, akkor nyárra elkészülhet a bicikliút hiányzó szakasza és akinek arra kényelmesebb és rövidebb arra, járhat a 47-es út mellett.

Hármas vagy négyes ikrek

Virágzó orgonabokrok a vasúti töltésen

Itt jöhet vonat...
Az Algyői vasúti Tisza-híd rövid története

A híd története szerintem érdekes, remélem, senki nem fog elaludni tőle. Az első vasúti  híd az Alföld-Fiumei vasút részeként épült. Az építkezést 1870-ben fejezték be. A szerkezete az ártérben fából készült. Az akkori időszak legnagyobb támaszközű, acélszerkezetű mederhídjai közé tartozott. 1884-ben lett a MÁV tulajdona. A 19. század végére az ártéri faszerkezet állapota leromlott és úgy döntöttek, átépítik a hidat és 25 méterrel arrébb helyezik. A régi, Tisza felett lévő acél szerkezetet az új hídfőkre tolták. Az ártéri szakaszt most már acélból készítették el. 1902-ben adták át a régi-új vasúti hidat. További érdekesség, hogy a keleti részét felnyithatóra tervezték, hogy magas vízállásnál is lehessen hajóval közlekedni a folyón.


A vasúti pálya és a híd

1935-től a közúti közlekedést is a hídon bonyolították, ezért fával burkolták le a sínek közti részt. A II. világháború alatt 1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották, az acélszerkezet a Tiszába roskadt. 1946-ban kiemelték a roncsokat, a tönkrement elemeket kicserélték és ismét megindult a közlekedés. Az '50-es években elvégzett vizsgálatok szerint a híd acélszerkezetének szakítószilárdsága nem volt megfelelő, ezért úgy döntöttek, lecserélik a mederhidat. Az újat 1960-ban vehette birtokba a vasúti és a közúti forgalom. A közúti forgalom számára 1974-ben adták át a jelenlegi algyői hidat.

Továbbra is jó az út errefele


A töltés és a holtág

A töltésről a tavaszi Alföldre és az ártérre jó kilátás nyílik, nem is nagyon siettünk. A gólyafészekre nagyon kíváncsi voltam, hogy van-e már lakója, de még nincs. Remélem, nyáron sikerül fiókákat fotózni. A töltésről néhány őzet vettünk észre, átugráltak az úton és eltűntek az ártérben. Atkával nagyjából szemben lementünk a töltésről egy olyan helyen, ahol közel volt a víz. Azt hiszem, gémeket és valami réceféléket láttunk. Persze, tartották a távolságot.

Azt tudom, hogy nem strucc... Aki tudja, milyen madár, írja meg kommentben. :)

Hangulatos hely

Erre a képre nem jutott madár 

Végül átmentünk a holtághoz, ahol elheverésztünk egy darabig a napsütésben. Visszafele kicsit gyorsabban haladtunk, mert végre nem szembe fújt a szél. A cukrászdánál megint muszáj volt megállni... Legközelebb más útvonalat kell választani, mert felfalom a cukrászdát.


A távolban a töltés és az ártéri fák

Biztos jókat lehet itt horgászni
Innen is elhúztak a madarak


Tigriske őrzi a tortát

2017. április 4., kedd

Mártélyi kör

A hétvégén végre igazán meleg és napos idő volt, így szombat délután eltekertünk Mártélyra. Mártély Szegedtől 35 km-re fekszik, a Tisza egyik holtága mellett, ahol nyáron lehet strandolni és a Tisza árterében tanösvényt alakítottak ki. Mártélytól 4 km-re Körtvélyesen skanzen várja a látogatókat. Most csak egy villámlátogatást tettünk, de egy egész napot el lehet tölteni Mártélyon és környékén.

Lejtő a töltésről - Juhééé!

Ébredezik az ártér

Algyő felé

Szegedről Tápé felé vettük az irányt, mert a 47-es útnál még nem fejezték be a bicikliutat. Ezúttal  a töltést keresztezve keveredtünk ki az olajos utakra és nem a tápéi Rév utcán tekertünk.  Láttunk néhány fácánt és őzet, de nem álltunk meg fotózni, úgyis eltűnnek, amint előkerül a fényképezőgép... A hídra feltekerni nehézkesen  ment, de lefele jól gurult a bicikli. Remélem, hamar sikerül formába lendülni. Kimentünk a 47-esig, aztán a bicikliúton tekertünk az algyői hídig.a Itt félősebbek a járdán is tolhatják a biciklit, de nem szokott gond lenni az autókkal, szerencsére elég széles az út, mindenki elfér.

Zöldül végre a táj

Hódmezővásárhely és az elkerülő út építése

A hídról legurulva némi zötyögés következik, de aztán jó lesz az aszfalt, egészen a 47-es mellett futó régi bicikliútig. Ez szerencsére csak 2 km-en keresztül ráz, utána egy viszonylag sima szakasz következik. Jelenleg a Hódmezővásárhely elkerülő  út építése folyik, így az elhagyott benzinkút után elfogy a kerékpárút és a 47-es külső sávjában tekerhetünk tovább, amelyet elválasztottak az autóktól beton vagy fém korláttal. Nem néztem meg közelebbről, a lényeg, hogy van fizikai elválasztás. Ez így nagyon jó megoldás, el lehet jutni Algyőről Vásárhelyre biciklivel a szokásos útvonalon, nem kell a fél környéket megkerülni.

A zötyögős út

Végre van fácánom! A háttért nem a fényképezőgép mossa ilyen szépen, hanem ilyen párás volt a levegő

Hódmezővaásárhelytől Mártélyig

Hódmezővásárhelyen az Ady Endre utcával párhuzamos Móricz Zsigmond utcán szoktunk menni, mert arra kényelmesebb, jobb az út. Most csak átrobogtunk a városkán, ezért nem készült fotó. A Mártélyra vezető bicikliút az építkezés miatt le van zárva, biciklivel az autó úton lehet közlekedni. Mivel egy sávon lehet haladni, ezért jelzőlámpa irányítja a forgalmat. Ha a zöld végére érünk oda bicajjal, érdemes kicsit gyorsabban tekerni. A kis fahíd előtt nem sokkal lehet  visszamenni a bicikliútra.
Mártélyon kellemes meglepetés volt, hogy a faluban rendbe tették az utat, régen nagyon rázós és keskeny volt. Az üdülőtelepen már most beindult az élet. Van büfé, kinyitottak az éttermek. Legközelebb több időt szánunk Mártélyra és beülünk valahova enni. Mártélyon a strandolás mellett lehet csónakázni, horgászni, a tanösvényen sétálni.

Mártélyi idill

A bicikli is pihen

A töltésen vissza

Visszafele a töltésen mentünk, mert jónak tűnt az út. Valóban nem volt vészes és láthattunk fácánokat, nyulakat, gólyákat és valamilyen ragadozómadarat. Mártélytól 4 km-re a körtvélyesi skanzennél szürkemarhákat tartanak, megálltunk megnézni őket. Az algyői híd előtt néhány km-nyi aszfalt van. A vasúti átjárónál figyeljük a lámpára, mert Szeged és Hódmezővásárhely között járnak vonatok.

A töltés

Családi idill
A híd után nem bírtam ki, muszáj volt beugrani a cukrászdába. Az epres mascarpone torta nagyon finom volt, elég energiát adott a további tekeréshez. Lassan lement a nap, már sötétben értünk be Szegedre az algyői olajos utakon. a


A jól megérdemelt torta és Tigriske

Real Time Analytics